Bejegyzésünkben sorra vesszük a legalapvetőbb komponálási szabályokat, melyeket követve jobbnál jobb fényképeket készíthetünk.
Minden jól sikerült fotóban fellelhetünk bizonyos összefüggéseket, szabályszerűséget, pontos, tudatos elrendezést, vagyis valamilyen „rendszert”. Ezekkel a „rendszerekkel”, a gondosan megtervezett kompozíciók segítségével kiváló fotók születhetnek. A munkánk végeredményének harmóniája, esztétikája mind-mind a komponálási szabályoknak köszönhető.
Az összeállításkor, azaz komponáláskor határozzuk meg azokat az elemeket, melyeket szeretnénk, hogy a készülő fotónk részesei legyenek, szerepeljenek a kompozícióban. Emellett eldöntjük, hogy mi hol helyezkedjen el, mi hogyan látszódjon, esetleg ne látszódjon.
Vegyük is sorra ezeket a komponálási szabályokat!
# aranymetszés
Egy fotó megkomponálásakor leginkább arra kell törekednünk, hogy minél látványosabb és izgalmasabb legyen az adott fénykép.
Az aranymetszés szabálya szerint, ha egy területet két részre osztunk, akkor a kisebb rész úgy aránylik a nagyobb részhez, mint ahogyan a nagyobb rész aránylik az egészhez.
Az aranymetszést különféle ábrákkal, például körformákkal, háromszögekkel, vagy éppen a jól ismert spirál formával is ábrázolhatjuk.
A Fibonacci-spirál lényege: ha egy adott kompozíció tartalmaz egy vonalat, amely spirális úton vezeti a nézőt a témához, általa erősebb hatású kompozíció készíthető.
# harmadolás
A kép középpontjában elhelyezett fő elem/téma unalmas és egyhangú hatást kelthet, a túlságosan a fénykép szélére pozicionált elem/téma pedig bizonytalanságot nyújthat, hiszen az elemek nincsenek egyensúlyban.
Ahhoz, hogy a képünk elemei között meglegyen az egyensúly, a legjobb megoldás a harmadolás. Ennek során magát a fotót harmadoló vonalakkal három-három egyenlő, azonos vízszintes és függőleges részre osztjuk, tehát lényegében kilenc egyenlő méretű egységre bontjuk. Harmadolópontoknak nevezzük azokat a pontokat, ahol a vonalak keresztezik egymást. A harmadolás alapelve, hogy a harmadolópontok egyikére helyezzük a fotózni kívánt kép fő témáját, amely így érdekesebb látványhoz, végeredményhez vezet.
Természetesen magának a témának, a kép első számú elemének nem kötelező pontosan egy metszésponton elhelyezkednie, a lényeg, hogy ez a téma közel legyen hozzá, hiszen csak így biztosítható az adott kép megfelelő komponáltsága, így kaphatunk szép és érdekes végeredményt.
A harmadolás és az aranymetszés osztóvonalai és pontjai bár közel esnek egymáshoz, azonban jelentős különbség van közöttük. A harmadolás során a fotót harmadolóvonalakkal három egyenlő részre osztjuk. Harmadolópontok azok a pontok, ahol vonalak keresztezik egymást. Ezzel ellentétben az aranymetszés osztóvonalak segítségével 5:8 arányban két részre oszt fel egy szakaszt.
A kép fő témáját mindkét esetben komponálhatjuk a vonalakra, valamint a metszéspontokra egyaránt.
# horizontvonal
Leginkább természetfotók esetében szokás a horizontvonalat a kép felső/alsó részére pozicionálni. Az első és legfontosabb lépés, hogy meghatározzuk, milyen magasra is tesszük ezt a horizontvonalat – ez nagyban függ attól, hogy éppen mit is fotózunk. : )
Ha ez a „vonal” közelebb kerül a kép felső részéhez, akkor azzal növelhetjük a tér látszólagos méretét. Ha például vízfelszínt örökítünk meg, magát a horizontvonalat célszerű a felső harmadolóvonalhoz közel „elhelyezni”, ezzel ugyanis azt a hatást kelthetjük, mintha a vízfelszín nagyon messzire elnyúlna.
Ellenben, ha alacsonyra, azaz a képünk alsó részéhez közelebb tesszük a horizontvonalat, akkor például az ég fényképezésekor nagyobb felületű égboltot eredményezhetünk.
Számos fotó, téma esetében érhetünk el sokkal izgalmasabb, profibb hatást, ha a horizontvonalat és ezzel együtt magát a fotó témáját nem közvetlenül a fotó közepén, hanem felette vagy alatta helyezzük el.
# vezetővonalak
A tájképeknél, panorámafotóknál előfordulhat, hogy a képünknek nincs meghatározott témája. Ellenben ebben az esetben is vezetnünk kell a néző tekintetét, figyelmét. Ebben lesznek segítségünkre az úgynevezett vezetővonalak.
A vezetővonalakat leginkább épületek, különféle helyszínek (pl. egy hosszú, egyenes út, utca, folyó, lépcső, stb.), lineáris témák fényképezésekor tudjuk alkalmazni alkotásainkban. A vezetővonalak célja, hogy végigvezessék a néző tekintetét, figyelmét a fényképen, tehát ne csak egy adott témára, a fókuszpontra terelődjön figyelem.
Ezek a vezetővonalak együttesen állhatnak egyenesekből, valamint ívelt vonalakból (pl. spirál). Az ívelt vonalak előnye, hogy a fotó különböző részeire terelik a nézők tekintetét.
# keretezés
Ha a fénykép fő témájára szeretnénk fektetni a hangsúlyt, azt egyfajta „keretben” is elhelyezhetjük, ezzel nagyobb hangsúlyt fektetve a lényeges elemre, jobban kiemelve azt. Számtalan „tárgyat” használhatunk keretként – például a fő témát körülvevő növényzetet, akár egy ablakkeretet, kaput, stb.
Amennyiben ezt a komponálási szabályt alkalmazzuk munkánkban, nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a keretként használt elem ne legyen izgalmasabb, látványosabb, mint maga a fő téma.
# a főszereplő nézzen a kép belső része felé
Ez a komponálási szabály emberek, valamint állatok fotózása során lehet hasznos, hiszen ez az „elrendezés” természetesebb hatást nyújt, mozgás érzetét kelti. Próbáljuk meg úgy beállítani képünk főszereplőjét, hogy az az irány, amerre néz, a képünkön a legnagyobb nyitott teret eredményezze. Amennyiben mozgó motívumot fényképezünk, a főszereplőnk előtt hagyjunk nagyobb, szabad helyet, mint mögötte, hiszen ha a fő téma és a kép széle között kis teret hagyunk, olyan hatást kelt, mintha a mozgó elem a fotó széle felé közelítene.
