Könyvajánlónkban ismét egy hiánypótló alkotást mutatunk be, a tipográfia még mélyebb “bugyraiba” kalauzoljuk a betűk világa iránt érdeklődőket/rajongókat.
A Scolar Kiadó gondozásában megjelent, Maczó Péter, nyomdamérnök, grafikusművész, tipográfus, könyv- és csomagolástervező művész „A tipografikáról” című könyvét mindazoknak ajánljuk, akik alaposabb, szerteágazóbb ismereteket szeretnének kapni a tipográfia területén.
Tipográfia? Ne firtassuk e szó eredetét, mindenki tudja, miről van szó, s ha nem, akkor is bátran műveli… Humán gyógyászatban is otthon vagyunk: adjon egy szikét, megműtöm! Aki betűkkel operál, sokkal több kárt tehet – igaz, fájdalommentesen. Senki sem hal bele, de a vizuális kultúrát állandó atrocitások érik. Print és web, egyre megy. Az írásbeliség örömét követően modern, digitális világunkban a szövegkomponálás ambuláns módon nehezen kezelhető. A betű alapvető morféma, de egy szó nem csak kifejezheti a szándékot, meg is erősítheti azt. A világ tágulása több figyelmet kívánna, és talán azoknak, akik értik, ez egyértelmű, akik nem, azoknak rácsodálkozást kínálhat e könyv.
– olvashatjuk a bevezető gondolatokat Maczó Péter: A TIPOgrafikáról című kötetében, mely a Nyomda- és Papíripari Szövetség Best Print Hungary 2022 versenyén a zsűri különdíját nyerte el.
Olyan, mintha egy izgalmas történelemkönyvet vennénk a kezünkbe – nemcsak a történeti visszatekintések, hanem a kiadványt színesítő korabeli ábrák, illusztrációk, fotók miatt is. A szerző mindig visszanyúlik a múltba, minden tipográfiai „vetületnek” megismerhetjük a történetét, mi honnan/kitől ered, hogyan fejlődött, miként alkalmazzuk őket napjainkban. A sok-sok példának köszönhetően akár inspirációkat is találhatunk betűtípusokra, betűtípus-párosításokra. A fejezetek fő szöveges tartalma mellett egy-egy hasábban kiegészítéseket, magyarázatokat is olvashatunk a leírtakhoz, és egy-egy közbeékelt idézet is megfűszerezi az olvasnivalót. Nem egy száraz olvasmányt kapunk, ugyanis a szerző kiválóan, igazán színesen, olvasmányosan, laza stílusban tárja elénk a tudnivalókat, időnként némi humort is belecsempészve a mondandójába. Sokkal könnyedebb olvasmány, mint amilyennek elsőre tűnik. : )
Már maga a tartalomjegyzék sem szokványos, mert egyfajta „térképet” kapunk a kezünkbe, de a haladási irány valójában ránk van bízva. 15 különleges fejezet vár ránk, figyelmet megragadó, kreatív oldalpárokkal elválasztva, beszédes címekkel és idézetekkel, a ponttól kezdve a nagybetűkön és a kiskapitálisokon át a könyvtervezésig.
És hogy kiknek szól a mű? A szerző ajánlása: „Akinek ez a téma most először kerül a kezébe, üsse fel: bízom benne, hogy nem fog csalódni. A többieknek, akik értő olvasói, tetszőleges barangolást ajánlok, mintha… Ami ismerős, azt fogadják el, ami új, abban kételkedjenek.”
# A kiadvány egészen a mitológiáig és a csillagászatig nyúlik vissza, majd az írásbeliség bölcsőjébe, Mezopotámiába „utazunk”, később pedig az óegyiptomi, a föníciai és a görög-római írást tanulmányozhatjuk.
# A könyv harmadik fejezete a kézírásnak szentel figyelmet, hangulatos fotókkal, példákkal, illusztrációkkal, és még híres emberek aláírásait is megcsodálhatjuk.
# A következő fejezet főszereplői: Gutenberg, Hess András és Tótfalusi Kis Miklós. Gutenberget talán nem is kell bemutatni: a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás feltalálója – öröksége új korszakváltást hozott. Hess András XV. századi nyomdász, az első magyarországi nyomtatott könyv készítője. A “Chronica Hungarorum” egy igazi ősmagyar nyomtatvány, 133 lapját kisméretű sajtón, egyenként nyomtatták. A legenda szerint Velencéből és Rómából hozott hozzá öntött betűket. Egy év alatt készült el, tíz példány maradt fenn belőle a világon. Tótfalusi Kis Miklós nyomdász, betűmetsző. Amszterdamban tanulta ki a nyomdász mesterséget, később saját nyomdát is alapított. Szerteágazó munkássága során többek között több ezer példányban magyar nyelvű Bibliát nyomtatott, Cosimo de’ Medici az ő műhelyében rendelte meg firenzei új nyomdájának teljes betűkészletét, de még a pápának is dolgozott, és az ő nevéhez fűződik az első magyar nyomtatott szakácskönyv kiadása is.
# „A tipográfia a finom méretek, a mérték művészete. A túl kevés és túl gyenge éppoly messze van a mesteritől, akár a túl sok és a túl erős.” – Kurt Weidemann idézete vezeti fel az 5. fejezetet, melyben megismerkedhetünk az egységes méretrendszer és a tipográfiai mértékrendszer kialakulásával, a tipográfiai pont, a pica-point megszületésével. Továbbá szemügyre vehetjük az új mértékek használatát népszerűsítő korabeli plakátokat, illusztrációkat, és még egy régi tipométert is, valamint remek példákkal prezentálva a különféle betűfokozatokat és sortávolságokat.
# A továbbiakban még gyakorlatiasabb területekre evezünk. Alapos betekintést kapunk a betűk anatómiájába, stílusok szerint válogatott betűtípusokból is kapunk ízelítőt, rámutatva a betűválasztás „szépségeire” (akarjuk mondani „nehézségeire”), majd visszautazunk a betűöntödék világába, és végigvesszük a betűkép elemeit, végül számítógép elé ülünk, és próbálgatjuk a különféle mértékeket, értékeket.
# A hetedik és a nyolcadik fejezetben sok fogalom és példa tárházában találjuk magunkat. Verzális karakterek, egalizálás, kiskapitális, kurrensek, kerning és tracking, leading, ligatúrák – csak, hogy néhány fogalmat említsünk, de igen alaposan körbejárjuk a szöveg olvashatóságának titkait is.
# A kiadvány kitér olyan „apróságokra” is, mint a számokra, melyek saját karakterek, anatómiailag is megkülönböztethető tulajdonságokkal, egyetlen karakter is üzenet, kompozíció, látvány. Az írásjelekkel és azok használatával kapcsolatos sok-sok tudnivaló sem marad el – nem is gondolnánk, hogy milyen sok minden áll egy elválasztójel/gondolatjel, egy hármaspont, vagy éppen a különböző idézőjelek mögött.
# A 10. fejezetben sok-sok példán keresztül kapunk segítséget abban, hogy milyen tulajdonságok alapján döntsünk egy szövegbetű kiválasztásában, hogyan kombináljuk egymással a különféle betűcsaládok tagjait, hiszen az ördög a részletekben rejlik. : ) „A tervező leghatékonyabb kifejezőeszköze a tipográfia. Amikor hatásosan alkalmazzák, képes visszaadni egy történet hangulatát és folyamatát, legyen az könnyed vagy igen komoly. Egy betűtípus lehet barátságos, könnyen érthető, kihívó és divatos, határozott és hiteles.” (Kit Hinrichs)
# A soron következő fejezetben még kreatívabb vizekre evezünk, és a sokak által kedvelt kalligrafikus betűket járjuk körbe, majd szemrevaló példákat láthatunk iniciálékra, miniatúrákra, díszes kezdőbetűkre és még dingbat-ekre is.
# A 12. fejezet egy nagyobb hangvételű blokk, ugyanis a könyvtervezésnek szentel figyelmet – a fejtől a lábig. : ) Szemléltető példák, illusztrációk segítségével megismerkedhetünk az arányok jelentőségével, a szedéstükör mibenlétével, az élőfej/élőláb és a lábjegyzet jellegzetességeivel, a haladás irányának fontosságával, a kiemelés típusaival, a címek fajtáival és a hierarchia szerepével.
# A következő fejezetben tovább evezünk a könyvtervezésben. Minden, ami szöveg, avagy példákat láthatunk tördelésekre, tagolásokra, elrendezésekre, és még az írógép története is elénk tárul, az oly’ népszerű írógéppel írt szövegek, géptípusok szerinti írógép-betűtípusok társaságában.
# A könyv utolsó előtti fejezetében a könyveket kívülről szemléljük – „a könyvek felöltöztetése egyszeri, jól megfontolt tervezőgrafikai feladat”, „a fedél idézi a történetet”. Sorra vesszük a borító- és kötéstípusokat.
# A könyv zárásaként epilógus helyett a szerző arra hívja fel a figyelmünket, hogy jártunkban-keltünkben, a mindennapokban mindenhol jól megkomponált betűk, feliratok vesznek minket körül.
A nagy gonddal összeállított kiadványt szeretettel ajánljuk mi is!
Digitális grafika kurzusunkon, Kiadványszerkesztés kurzusonkon tanuló hallgatóink számára kiegészítő „tananyagként”, továbbá betűkkel/tipográfiával kapcsolatos blogbejegyzéseink mellé szakmai kitekintésként, és mindazok számára is, akik különös vonzalmat éreznek a betűk iránt. : )
Egy kis »spättel« került elém e könyvismertető, talán a legrészletezőbb, amit eddig a kötetről olvashattam… nagyon köszönöm (mp, mint szerző) – ami személyes, sajnos az evezésben (vízi sportokban) járatlan vagyok, egy kis öttusa és a vívás aktív ifjúkorom emlékei. A tipográfia (szerencsére?) kevesebb elvárást jelent a testnek, de vágyakat ébreszt a szellemnek, akár egy jó könyv, amit persze érdemes csinosan felöltöztetni.